Erdős Olga: Országok, emlékek – Párizs másodszor
Párizs második találkozásunk alkalmával sem okozott csalódást. Kíváncsi voltam, hogy a korábban megismert bohém és elegáns arca után, vajon mit mutat majd magából azon a szeszélyes április eleji néhány napon, amíg a vendége vagyok. De csak az időjárás volt csalóka (az érkezéskori 15-16 fok másnaptól tartósan 7-8 fokra süllyedt, felhős idővel), a város még mindig gyönyörű, és egyre ismerősebb.
Erdős Olga: Murakami Haruki - Szputnyik, szívecském!
Murakami Haruki Szputnyik, szívecském! című regényének elolvasását először épp a címe miatt hanyagoltam (ellentétben a Norvég erdővel, ami épp emiatt vonzott), de végül győzött a japán szerző nagyszerű stílusa iránti rajongásom, és szinte két-három este alatt végére is értem a történetnek.
Simone Magli: Örök (Eterno)
Lépteid nyomában járok majd a sötétben,
míg felém nem fordul mosolyod,
hogy megerősítsen, nem volt minden hiábavaló.
(Fordította: Erdős Olga ©)
A vers olasz eredetije nyomtatásban megjelent az Osservatorio Letterario 85/86-os számában)
Erdős Olga: Tudatlan tündérek
A Tudatlan tündérek minden képkockájában Özpetek film, a Törökfürdő (1997) után, de még a Szemközti ablak (2003) előtt született. A török származású, Rómában élő rendező eddigi nyolc mozijából ez volt az ötödik, amit láttam, de továbbra sem változott a véleményem, miszerint Ferzan Özpetek neve egyet jelent a minőséggel. Néha elképzelem, ahogy alakot ölt idegen városok szállodáinak ágyában hagyott testem lenyomata, hogy újra bejárja a már ismerős utcákat, tereket, csak hogy elidőzzön mondjuk a Marais negyed egyik brasserie-jében egy csésze café au lait felett és akár éveken át nézze, hogy a világ semmit sem változik.
Írországi víg napjainkat már jó előre elterveztük, még a nyáron megvettük a repülőjegyet, és jólesett a tudat, hogy őszre is jut egy kis kikapcsolódás, így mondhatni vágtam a centit október végén, hogy végre megnézzük magunknak a smaragd-szigetet. Néha elég egy napfényes őszi délután, olyan késő nyarat idéző, akár indiánnak is nevezhetnénk. Megint könyvek és megint vélemények (kritikák) a nyáron kezembe került írásokról, de hát kritizálni mindig könnyebb. A Grímuszszal kezdődött a nyár Salman Rushdie-tól (igen, ő az, akit üldöz az iszlám a Sátáni versekért). A történet összességében kicsit szürrealista volt számomra, bár a hátoldalon található ajánló szerint fantasy és mese keveréke, ezt próbáltam én is szem előtt tartani olvasás közben.
Egyik napról a másikra történt, az időjárás még kánikulai volt és rekordokat döntögetett a hőmérő higanyszála árnyékban, de a gólyák már tudták, hogy vége a nyárnak. Valami ismeretlen erő hívta őket, és hátrahagyva a fészket, ahol júniusban még a piros csőrű fiókáik kelepeltek útra keltek (még) melegebb éghajlatra.
Azt vettem észre, hogy mostanában naponta szembesülök a saját korlátaimmal, illetve fejlesztésre szoruló érzéseimmel, tulajdonságaimmal.
A világ végére
Erdős Olga: Országok, emlékek – Írország
Akár indiánnak is
Aztán kell valaki, akivel megoszthatod a pillanatot, ami lehet egy uzsonnaidőre csúsztatott ebéd (finom fűszerezésű, frissen sült ponty) elfogyasztása a holtág üdülőterületén kialakított piknikasztalok egyikénél, vagy egy séta kézen fogva a vízparton - jó esetben mindkettő - , amikor már szúnyog sincs, csak ökörnyál és száraz nyárfalevél illat, no meg hangok: szaladgáló gyerekeké, bográcsost főző felnőtteké és egy-két horgászszisszenés az elszalasztott kapás után.
Megint könyvek
Útrakelők
Korlátok
A hétfői nap például a nyomorúságé, a betegségeké, illetve az attól való idegenkedésemé, kis túlzással jellemezve irtózatomé volt.

